PROFESZ kollégisták kirándulása Kárpátalján

A budapesti Protestáns Felsőoktatási Szakkollégium (PROFESZ) tizenkét diákja 2018. július 22-29
között emlékezetes, élményekben gazdag napokat töltöttünk Kárpátalján. Ismerkedtünk a tájjal,
annak nevezetességeivel, kedves emberekkel, és még egy kis önkéntes munkára is maradt időnk.
Első szálláshelyünk a Nagydobnyi Református Líceumban volt. Hétfőn a líceum gyümölcsösében
szilvaszedés közben hallgattuk dr. Szabó Dániel, Dani bácsi visszaemlékezését Kárpátalja népének
Trianon utáni fájdalmas történelméről, a Szovjetunió összeomlása után (1989) enyhülő politikai
nyomásról, amikor a kárpátaljaiak évtizedekig tartó elzártság után először utazhattak szabadon
Magyarországra. Hallhattuk, hogy a rendszerváltás után lehetőség adódott az egyházaknak, hogy
struktúrájukat újjászervezzék. Elmondta, hogy a lelki ébredés éveiben fiatalok és idősek százait
szólította meg az ige. Az Úr hívásának engedelmeskedve ők lettek a Kárpátaljai Református Egyház
(KRE) hitoktatói, fiatal lelkipásztorai, presbiterei. Alkalom nyílt a református gimnáziumok
megnyitására Nagyberegen (1993), Nagydobronyban és Péterfalván (1995), valamint a hitoktatás
elindítására, a nyári táborok és a cigánymisszió megszervezésére.
Dani bácsi másnap (július 24.) Horkay László ny. püspök úrral együtt bemutatta Nagydobrony község
nevezetességeit, a Kupás Gizi néni által alapított Tájházat, az Idősek Otthonát, majd Balogh János
harangozó bátyánkkal kirándultunk a Latorca partján elterülő ártéri erdőben. A református
líceumban Gál Erika igazgatónő végigvezetett a magyar kormány segítségével épülő osztálytermeken
és kollégiumi szobákon. Délután az Irgalmas Samaritánus Gyermekotthonba érkezve ifj. Katkó László
igazgató úr bemutatta az intézményt, majd az önkéntes holland csapathoz csatlakozva mi is
segítettünk a felújítási munkákban.
Július 25 -én szerdán reggel elköszöntünk nagydobronyi szállásadóinktól és Munkács felé vettük az
irányt. Itt Szemák Mihály tanár úr, cserkészvezető kalauzolt minket Munkács várában, Zrínyi Ilona
hősies várvédő harcának és Kazinczy Ferenc raboskodásának színhelyén. Megnéztük a református
templomot, majd a város utcáin sétálva döbbentünk arra rá, hogy itt már alig van magyar szó,
ruszinok élnek itt többségben, de van magyar tanítóképző, katolikus líceum, református fenntartású
Keresztyén Klinika. Este érkeztünk következő szálláshelyünkre, Beregszászba a KRE Diakóniájának
vendégszobáiba.
Július 26-án, csütörtökön kollégista társunk, Nagy B. Dávid és édesapja vezetésével, Beregszásszal
ismerkedtünk. Megnéztük a II. Rákóczi Ferenc Főiskolát, a Beregvidéki Múzeumot és a piacot. A
Diakónián elfogyasztott finom ebéd után elhagytuk Beregszászt, majd a kelet felé magasodó dombok
között Nagybereg községbe érkeztünk. A líceum udvarán Tóth László lelkészigazgató úr fogadott
bennünket, ismertette a 25. éve újra indított református tanintézményt múltját és jelenét. A
líceummal szemközti Tájházban éppen gőzön főtt tésztát készítettek az asszonyok, és a paraszti múlt
tárgyi emlékeinek megtekintése után, a jelenbe visszalépve, mi is megkóstoltuk ezt a finom
csemegét. A híres beregi szőttes készítésének hagyományát a helyi középiskola őrzi, ahol tanóra
keretében oktatják a lányoknak a szövést. Tanárnőjük, Csehy Éva bemutatta nekünk a
felbecsülhetetlen értékű szőttes motívumkincset, és az egyik tanteremben berendezett kis
falumúzeumot.

Este részt vettünk az istentiszteleten, majd Dániel öcsémmel, és a gyülekezet tagjaival közös
emlékeket felidézve meséltünk az itt töltött gyermekkorunkról. Vacsorára a gimnázium vendégei
voltunk.
Július 27-én, pénteken utunk Vereckére, a magyarok bejövetelének színhelyére vezetett, Szemák
tanár úr szakavatott idegenvezetése kíséretében. Megnéztük Beregszentmiklós kastélyát és a
császárhű Schönbrunn család beregi várát Munkács közelében.
Július 28-ikán, szombaton Tiszapéterfalván a KRE Családi Csendesnapjára gyűlt össze Kárpátalja
református népe. A rekkenő hőségben négyezer emberrel együtt hallgattuk Isten igéjét, a
bizonyságtételeket. Kollégista társunk, Veress Orsi bemutatta az itteni református líceumot, családja
ízletes ebéddel fogadott minket, majd hűsöltünk kicsit a szőke Tiszában. A Diakónián vacsora után,
hamar nyugovóra tértünk, nem kellett senkit álomba ringatni.
Kirándulásunk utolsó napján, vasárnap délelőtt a beregszászi református templom istentiszteleti
alkalmán vettünk részt, Taraczközi Ferenc tiszteletes úr igehirdetését hallgatva. A Diakónián
elfogyasztott búcsú ebéd után a beregsurányi határátkelőn át, hosszas várakozás után érkeztünk
vissza Magyarországra. A csapat tagjai a nyíregyházi pályaudvaron köszöntünk el egymástól.
Hálásak vagyunk Nagy Béla főgondnok úrnak és feleségének a szállásért, az étkezésért, Pándy-
Szekeres Dávidnak és Annának a kirándulás megszervezéséért. Köszönjük a Magyar Protestáns
Tanulmányi Alapítvány önzetlen anyagi támogatását, ami nélkül ez a pár csodálatos nap nem
valósulhatott volna meg. Istené legyen a dicsőség az utunk során megtapasztalt védelemért, a szép
élményekért, a kedves emberekért. Isten áldása kísérje továbbra is a megmaradásáért küzdő
maroknyi kárpátaljai magyarság életét. Szeretettel kívánjuk.


A PROFESZ kollégisták nevében: Pándy-Szekeres Áron